Magyarul  Történelmi- és kultúrtáj  
Magyarul
Történelmi- és kultúrtáj

Történelmi- és kultúrtáj

Az emberi kéz által formált török táj képe elválaszthatatlan az ország kultúrájától és történelmétöl. Még a legtöbb félreesö és érintetlen török vidéken is hamar felismeri a látogató, hogy ezen a ma gazdátlan és elhagyatott helyen valaha fejlett kultúra virágzott. Valóban, ez a vidék 9000 éven keresztül sok civilizációnak adott otthont, melyet lakott falvak és serény városi élet jellemzett, s melynek különbözö származású llakói más-más idökben, több hullámban érkeztek, s az elöttük érkezettekkel keveredve mindig újabb szintézist hoztak létre. Ennél is nagyobb jelentöségü azonban, hogy i.e. 2000 és i.u. 1500 között ez a térség világkultúrák központja volt. Ezért a mostani világ civilizációjának megértésénél nem hagyhatjuk figyelemen kívül mindazt, ami az elmúlt négy évezred során itt nyomot hagyott és amiröl az ókor építömüvészetéböl fennmaradt kövek beszélnek. A modernizálódás elkezdödéséig (ez Törökországban az 1950-es években a gyorsforgalmi utak kiépítését jelentette), ez a táj éppoly érintetlen volt, mint a korábbi évszázadokban. Ha az Ankarai Múzeum Anatóliai Civilizáció kiállításán megcsodálják az i.e. 7000-böl származó falusi háznak a modelljét, azonnal fel fog tünni Önöknek e prototípus és a múzeumba vezetö útjuk során látott mostani házak közötti hasonlóság, Más ösi civilizációkhoz hasonlóan, itt is sok hagyományos régi eljárást és technikát sikerült megörizni egészen napjainkig. Miért is változtatnánk egy régi, jó, bevált módszeren?

 

A Kis-ázsiánban - amit Anatóliának is szokás nevezni, - látható települések szerkezete  nagyjából ugyanolyan, mint eddit  mindig is volt.  Könnyen elöfordulhat, hogy Önök ugyanazon az úton járnak, melyen hajdan bátor harcosok meneteltek keletröl nyugatra, szinpompás karavánok vonultak, hírvivök és titkos futárok lovagoltak, itt járt Pál apostol tanítványaíval, szufik vándoroltak, hogy szerzetük  felismeréseit terjesszék. Megvannak még a rómaiak által épített szépívelésü vízvezetékek, melyek elengehetetlenek voltak a városi élet kialakulásához,  Sinannak, a nagyszerü tervezö- és épitömesternek több száz hídja, melyeken még ma is biztonságos az áru- és teherforgalom, a Xll. századból, a Szeldzsuk Birodalom idejeböl, való karavászerájok, melyek utasnak, jószágnak és árunak egyaránt védelmet nyújtottak. Söt, még Önök is eltölthetnek egy éjszakát egy ilyen karavánszeräjban, mert néhányant kényelmes szállodáva alakítottak át. Aztán ott vannak a híres történelmi nevezetességek, az olyan csodálatos feltárt városok, mint Trója, Pergamon, Efeszosz, Milétosz, Priéné, Aphrodisias, Herakleia, Kaunos, Perge, Aszpendosz... csupa partmenti település, amelyekben olyan ókori romokra találunk, mint például az agora, amit nem kell keresgélni, mert pontosan ott van, ahol lennie kell, a piactéren. És a város szelen emelkedik a hagyományos amfiteátum, ahonnan általában csodálatos kilátás nyílik a strandra és a tengerre, a helyi lakosok pedig arról mesélnek, hogy, valaha Kleopátra fürdött ott... Beljebb, az anatóliai fennsík régmúlt civilizációkról mesél. Ezen a tájon - egyiptomiakkal, perzsákkal és asszírokkal keveredve - hattik, hettiták, frígek, lídek, károk, urartuiak uraldodtak. Tetteik még ma is élnek a szamárfülü Midász király ismert mondájában akinek az a sors jotott, hogy arannyá vált minden, amin csak megérintett; vagy a gordiuszi csomóról szóló történetben, amelyet Nagy Sándor egyetlen kardcsapással vágott ketté és - állítólag - ezzel tört utat magának és lett az egész akkori világ uralkodója. Érdemes még megemlíteni a kisebb vallási és világi nevezetességeket is: a kolostorokat, a helyi szentek, hösök, szinészek és költök sírjait, mecseteket, városfalakat, várakat, haydani magas tisztségviselök lakóházait, a híres forrásokat, temetöker... A dombok számtalan kerámia- és agyagcserepet rejtenek.  Új épületek falaiban váratlanul ókori márvány oszlopfökre és lépcsöfokokra leszünk figyelmesek. Ókori maradvánvokkal teli tájon gyerekek játszanak vagy juhnyáj legelészik. A kappakókiai basrlangtemplomokat és -lalásokat nem is olyan régen még eléstárnak használták. Törökországban nagyon nehéz az ókori emlékeket megvédeni és megörízni. A szakemberek csak a fejüket csóválják és tanácstalanok, mert míg mindenütt a világon üveg alatt örzik az ilyen mükincseket, addig itt az agész országot kellene üveg alá helyezni. Vagy talän szolgálja az egész lakosság a konzervált mütárgyak megörzését és közben maradjon le a fejlödesben? A romról romra és múzeumból múzeumba való sietös szaladgálás során gyakran elkerüli a turisták figyelmét, hogy Törökországban napjainkban is él a múlt és ezután is mindig és mindenütt élni fog, éppúgy mint a "régi jó" idökben, akár vidéken, akár városban járunk. Ez persze csak akkor igaz, ha az ember hajlandó a történelmet mint "way of life"-t elfogadni čs nemcsak kötárakban vagy más muzeális maradványokban akarja az idök folyását megismerni. Ezért, bár nagyonis hozzátartozik egy török utazáshoz az elözöekben említett nevezetes helyek felkeresése, mégis megéri, hogy idöt szakítsanak a "tipilusan török" enklávék   felfedezésére (melyek úgy a nagyvárosokban mind a fejlett tengerparti helyeken és az idegenforgalmi útvonalaktól távolesö vidékeken is megtalálhatók), mert, ezek képviselik az ország igazi értékeit.











Alle Informationen sind ohne Gewähr!!

Site Hosted by Trade Information Center Ltd.(UK)