Magyarul  A régi török város 
Magyarul
A régi török város

A régi török város

A régi török városok jöleg a hajdani seyem- és füszerkereskedelmi utak mentén alkultak ki. Čpítészetükben a helyi adottsägok harmónikusan beleolvadnak a fejlett városi stílusba. Sajátos ösi jellegzetességükön kívül mindegyikben találunk várat, központi fekvésü föteret, egy vagy több mecsetkomplexust medreszékkel és a hozzátartozó szociális épületekkel, meghatározott számú fürdöt, a kézmüveseknek a  meydan -ra (föterre) torkolló utcáskáit, szabadkömüvespáholyokat és lakóházakat, gyakran igen szép belsö udvarral. A törökök lelkes futballrajongók. Az utcák teli vannak focizó diákokkal a legkülönbözöbb korosztályokból - mind leendö futballsztár (!). A juharfákkal szegélyezett fötér szélén megtaláljuk a "kahve" -t,  -a török emberek elmaradhatatlan találkozóhelyét, ahol diskurálnak, barátságokat szönek, heves vitákat folytatnak, flozóliai jejtegetésekbe bocsátkoznak. A XVI. Száadban a "cafe", azaz "Kávézó" igen hamar meghódította e´gesz Európó, hálá a Bécshöl visszavonulpo török csapatok által ottfelejtett néhéy zsák babkávénak.Elökelö és nagyon kultúrált élet folyt akkoriban ezekben a török városokban és a török építészet, folklór, kézmüvesség és szakácsmüvészet szép példái maradtak ránk ebböl az idöböl. Olyan neves emberek itt akkkoriban, mint Köroglu, a népi hös, Yunus Emre, az emberiesség mély értelmét egyszerü szavakkal kifejezö misztikus költö vagy Nasreddin Hodzsa, a szellmes történeteivel a népet stórakoztató tréfamester, akit még ma is sívesen idéznek.

Az ´Orta Oyunculari?´ (mükedvelö szinészek), a mese- és történetmondók (meddah), a marionett- és árnyjátékjátszók megjelenésével valódi színházi hagyomány született. Ezek a mövészek állami és vallási ünnepeken, esküvökön, népünnepélyek, ünnepnapok, körülmetélési szertartások alkalmáyal léptek fel, pihnöhelyeken, kávéházakban vagy lakóházakban. Minden rendezwényhez, az olajbirkózást is beleszámítva, hozzátartozott, hogy mese- és történetmondók is szórakontatták a közönséget, akik élénk mimikával és taglejtéssel kisérték, söt gyakran dobszóval is aláfestették mondanivalójukat. Az ének és a tánc összefonódott.

A török nép színjáték-iránti érzéke és annak a mindennapi életben való alkalmazása az "Orta oyunu"-ban, az alyz cooedia dell´arte török megfelelöjében ßes a ´karagöz` ŕrnyjátékszínházban jut kifejezésre. Ahol csak közönséget találtak, a mükedvelö színészek rögtön vidám probizálásba kezdtek és az egyszerü nép közötti elenteteket vagy az etnikai kisebbségek kiemelkekö személyiségeit, ily módon nagy szerepet játszottak abban, hogy mindenki békésen és kedélyesen összeférjen egymással.

A török városban a szabadidö ma is úgy telik el, mint valaha. Ha szerencséjük van, láthatják a város véneit, amint ünnepnapokon hagyományos népi zenére táncolnak, megtekinthetnek egy dob- és fuvolaszóval kisért olajbirkózást vagy egy Karagöz-árnyjátékot, amely a körülmetési szertartások alkalmával még ma is a legkedvetebb szórakózás.







Alle Informationen sind ohne Gewähr!!

Site Hosted by Trade Information Center Ltd.(UK)